A PROBLÉMA:
Az emberi szervezet sajnos nem tudja szintetizálni, (előállítani) a C-vitamint, ezért azt a táplálékkal kell minden nap, megfelelő mennyiségben és megfelelő arányban bevinni a szervezetbe és eljuttatni annak sejtjeibe. A probléma az, (amit számos kutatás is alátámaszt) hogy a gyümölcsök, zöldségek C-vitamin tartalma az elmúlt évtizedekben drasztikusan lecsökkent. Manapság pl. a (fajtától függően) kb. 12 kg friss almát kellene elfogyasztani egy embernek naponta ahhoz, hogy biztosítani tudja a WHO és a FAO által is meghatározott napi min. 120 mg C-vitamin szükségletét. EZ SZINTE LEHETETLEN.
1928-ban Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas magyar tudós izolálta először a C-vitamint.
1932-ben szintén Szent-Györgyi Albert különítette el ezt a vitamint a paradicsompaprika présnedvéből.
1933-ban sikerült szerkezeti képletének felderítése, és ugyan ebben az évben, szinte egyidejűleg sikerült Haworth-nak és Reichstein-nek a C-vitamin szintézise. Ezzel a természet produktuma, ipari körülmények között reprodukálhatóvá vált, de az öröm nem tartott sokáig,
1936-ra Szent-Györgyi Albert arra az eredményre jutott, hogy a scorbutos véraláfutások tiszta C-vitaminnal nem fejlődnek teljes mértékben vissza. Heszperidin, és Citrin alkalmazásával azonban igen. Tehát kiderült, hogy a szintetikus C-vitamin önmagában hatástalan: nem szívódik fel, nem tud eljutni és szétoszlani az emberi szervezet sejtjeibe, mert a természetes kísérő anyagok hiánya miatt, rövid idő alatt a vizelettel távozik.
EZ PATTHELYZET!
Sajnos Szent-Györgyi Alberték csak utaltak a C-vitamin felszívódását és a fiziológiai hatást garantáló kísérőanyagokra, de nem adták meg a megoldást.
A MEGOLDÁS:
A Siculus-Chem Kutatási Fejlesztési Kft. több évtizedes kutatómunka eredményeként, elemezve számos zöldség, gyümölcs, C-vitamin és kísérőanyagok mennyiségi tartalmát, megoldotta a közöttük lévő sztöchiometriai (mennyiségi) összefüggéseket és létrehozta a